Valóban így van! Én úgy érzem már tanultunk tőlük. A türelmet minden -képpen,mert időnként,főleg a frontoknál eléggé hangosak és csipkedősek. Tudjuk,hogy ez ösztönös náluk, így nem csinálunk belőle nagy ügyet még akkor sem,ha véresre csípik a kezünket. :) Akkor jól megmondjuk nekik a magunkét, persze párhuzamosan ő is jól megmondja a magáét (beolvas), úgyhogy röhögésbe torkollik a pimaszságuk. :)
Megjegyzések