Keresés ebben a blogban

2018. december 31.

BUÉK

Kedves Látogatóm!

Idő hiányában szeretnék e verssel

SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNNI !



Köszönöm,hogy benéztél a bazárba
Jövőre igyekszem több bejegyzéssel színesíteni a blogot.

2018. december 24.

Boldog Karácsonyt 2018 -ban


Kedves látogató!
E kedves történettel Kívánok Boldog Karácsonyt!



  LEV TOLSZTOJ NÉPMESE FELDOLGOZÁSA:
                            PÁNOV APÓ KARÁCSONYA


Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov cipésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak szólította. Pánov bácsi nem volt túl gazdag. Egyetlenegy piciny kis szobával rendelkezett, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a szobácskában élt, és itt készítette, foltozgatta, javítgatta szorgalmasan a cipőket. Azonban azt sem állíthatjuk róla, hogy szegénységben élt, hisz voltak szerszámai, volt egy ütött-kopott tűzhelye, amelyen megfőzhette ebédjét, amely mellett melengethette meggémberedett tagjait; egy nagy fonott széke, melyben néha-néha megpihent, sőt olykor el is szundikált; egy jó erős ágya férctakaróval, na meg egy kis olajlámpája, amelyet akkor gyújtott meg, amikor ráköszöntött az esti sötétség. És az emberek állandóan jöttek hozzá. Hol új cipőt rendeltek nála, hol foltozni, talpalni, esetleg új sarkat rakatni hozták régi lábbelijüket. Így aztán Pánov bácsinak mindig volt elegendő pénze, hogy kenyeret vásároljon a péknél, kávét vegyen a szatócsnál, vagy beszerezze a káposztát kedvenc leveséhez. Az öreg cipészmester boldog volt. Kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szeméből mindig vidám fény sugárzott. Szeretett énekelni, szívesen fütyörészett, és az utcán mindig jókedvűen köszöntötte ismerőseit.
Ezen a napon azonban másként alakultak a dolgok. Pánov bácsi szomorúan állt szobácskájának ablakánál. Elhunyt felesége jutott az eszébe, meg a fiai és lányai, akik rég elhagyták a családi fészket. Karácsony előestéje volt, családi ünnep, amikor együtt van a család, csak neki kell egyedül töltenie ezt az estét. Nézte a szomszédos, gyertyák és lámpák fényétől világos ablakokat, amelyek mögött néhol feldíszített karácsonyfákat is megpillantott. Az utcáról játszadozó gyermekek ricsaja, felszabadult kacagása hallatszott be szobájába, ajtaja repedésein keresztül pedig a karácsonyi sült hús orrcsiklandozó illata lopta be magát a kicsiny cipészműhelybe. ,,Istenem, Istenem" - mondta szomorúan, fejét csóválva Pánov bácsi. ,,Istenem, Istenem" - ismételgette, miközben szemében kialudt a vidám fény. Aztán egy nagyot sóhajtott, meggyújtotta az olajlámpát, oda-sétált a magas polchoz, és leemelt róla egy régi, megsárgult könyvet. Lesöpörte munkaasztaláról az ott maradt kis bőrdarabokat, kávét tett föl a tűzhelyre, majd kényelmesen helyet foglalva nagy fonott székében olvasáshoz kezdett. Mivel soha életében nem járt iskolába, csak nagyon-nagyon lassan tudott olvasni. Ujjával gondosan kísérte a sorokat, s minden egyes szótagot hangosan mondott ki.
A történet karácsonyról szólt. Arról, hogy egy Jézus nevű kisfiú nem meleg szobában született, hanem istállóban, mivel szülei nem kaptak szállást a vendégfogadóban. ,,Bizony, bizony" - dünnyögte Pánov bácsi a bajszát pödörgetve. ,,Ha ide jöttek volna, nálam megalhattak volna. Betakartam volna a kisgyermeket fércpaplanommal, és eljátszadoztam volna vele." Pánov bácsi fölkelt székéből, és megpiszkálta a tüzet. Odakint sűrűbbé vált a köd, a szobára is vastagabb sötétség borult, így hát felerősítette egy kicsit a lámpáját. Töltött magának egy bögre kávét, majd visszatért a könyvhöz. Most a három gazdag emberről olvasott, akik sivatagokon keresztül utazva vitték ajándékaikat - aranyat és illatos fűszereket - a kisded Jézusnak. ,,Édes Istenem... - tört fel belőle a szó -, de hisz ha eljönne hozzám Jézus, nem tudnék mit adni neki!" Aztán hirtelen elmosolyodott, szemében ismét ott bujkált a vidám fény, fölkelt az asztaltól, odalépett a magas polchoz, és leemelt róla egy spárgával átkötözött, poros dobozt. Felnyitotta s kivett belőle egy pár apró cipőt. Ez a két kis cipő volt élete legjobb munkája. ,,Ezeket adnám neki, ha eljönne hozzám látogatóba" - mondta határozottan, majd visszahelyezte őket a polcra, ő maga pedig ismét helyet foglalt fonott székében, és sóhajtva hajolt könyve fölé. Talán azért, mert a szoba kellemes melege elbágyasztotta, vagy talán, mert későre járt már, Pánov bácsi csontos ujja lecsúszott a könyv lapjáról, és kis, kerek szemüvege az orrára ereszkedett: csendesen elaludt.

Odakint egyre sűrűbb köd ülte meg a tájat. Homályba vesző árnyak haladtak el az ablak előtt. De az öreg cipész nem látta őket. Halkan hortyogva aludt székében. Egyszerre csak egy hang hallatszott a szobában: ,,Pánov bácsi!" Az öregember felpattant székéből. Szürke bajsza remegett, amikor megkérdezte: ,,Ki az? Ki van itt?" Senkit sem látott, mégis úgy érezte, rajta kívül még valaki van a szobában. ,, Pánov bácsi" - szólt ismét a hang. ,,Azt szeretnéd, hogy meglátogassalak. Ajándékot akarsz adni nekem. Holnap erre fogok járni. Figyeld hát az utcát hajnalhasadástól szürkületig, és találkozni fogsz velem! De vigyázz! Nem fogom megmondani, ki vagyok! Neked kell felismerned engem!" Ismét csend telepedett a szobára. Pánov bácsi a szemét dörzsölgette, de nem látott senkit. A faszén lassan égett a tűzhelyben, az olajlámpa már alig pislákolt. Kintről harangszó hallatszott: megérkezett a karácsony. ,,Ez csak Ő lehetett" - dünnyögte bajsza alatt az öreg cipészmester. ,,Ez Jézus volt. És ha csupán álom volt az egész? Akkor is... Egész nap várni fogom és remélni, hogy meglátogat engem. De hogyan ismerem majd fel? Hisz nem maradt mindörökre kisded. Felnőtt, király lett belőle, és azt mondta, hogy Ő az Isten fia." Az öregember lehajtotta fejét, s elmélázott: ,,Nagyon jól kell megfigyelnem az utcát, nehogy észrevétlenül elmenjen mellettem!".
Pánov bácsi nem feküdt le ezen az éjszakán. Fonott székében ült, szemben az ablakkal. Éberen figyelte, mikor köszönt be a hajnal. Lassan megjelentek az első napsugarak a domb felett, és bevilágították a hosszú, kanyargós, macskaköves utcát. Járókelő azonban még nem jelent meg a házak között. ,,Készítek magamnak egy csésze finom kávét karácsonyi reggelimhez" - gondolta jókedvűen Pánov bácsi. Befűtött a tűzhelybe, föltette a jókora adag kávét, de fél szemmel állandóan az ablakot figyelte, nehogy a várva várt látogatója észrevétlenül továbbmenjen.
Végre megjelent valaki. Egy közeledő emberalak volt kivehető az utca végén. Pánov bácsi dobogó szívvel a jégvirágos ablaküveghez szorította orrát. Talán éppen Jézus érkezik, gondolta magában izgatottan. Aztán kiábrándulva visszalépett az ablaktól. Nem Jézus volt az, csak a minden héten errefelé járó öreg utcaseprő haladt háztól házig talicskájával és seprűjével. Pánov bácsi rosszkedvűen bámult ki az utcára. Aztán elfordult az ablaktól. Fontosabb dolgom van nekem, gondolta magában, semhogy egy öreg utcaseprőt figyeljek. Fontos vendégre várok: Istenre, a királyok királyára, Jézusra. Csak akkor fordult vissza, amikor már úgy vélte, az utcaseprő elhaladt a ház előtt. De az öregember még mindig ott volt az utca szemközti oldalán. Talicskája mellett átfagyott kezét dörzsölgetve fázósan toporgott a hidegben. Pánov bácsi hirtelen megsajnálta: a szerencsétlen ember szemmel láthatóan nagyon fázott, és ráadásul éppen karácsony napján kellett dolgoznia. Kikopogott neki az ablakon, de mivel az utcaseprő nem reagált, kinyitotta hát az ajtót, és onnan szólította: ,,Hé! Barátom!" Az utcaseprő félve emelte fel tekintetét - az emberek gyakran durván bántak vele munkája miatt -, ám megnyugodott, amikor észrevette Pánov bácsi arcán a széles mosolyt. ,,Gyere, térj be hozzám egy csésze kávéra!" - invitálta barátságosan a cipészmester. ,,Úgy látom, csontig átjárt a hideg." Az utcaseprő otthagyta talicskáját, és belépett az öreg műhelyébe. ,,Köszönöm" - mondta. ,,Nagyon kedves tőled. Igazán nagyon kedves." Pánov bácsi megkeverte a tűzhelyen levő edényben a kávét. ,,Ez a legkevesebb, amit tehetek" - mondta anélkül, hogy megfordult volna. ,,Utóvégre karácsony van." Az utcaseprő szipákolva válaszolta: ,,Ez minden, amit én karácsonyra kaptam." Átvette Pánov bácsitól a csésze kávét, majd odacsoszogott a tűzhelyhez, hogy egy kicsit felmelegedjen. Nyirkos ruhájából fanyar illatot terjesztő pára szállt fel. Pánov bácsi visszasétált az ablakhoz, és az utcát bámulta. ,,Vendéget vársz?" - kérdezte az utcaseprő komoran. ,,Úgy értem, rendeset, nem olyant, mint én vagyok." Pánov bácsi lehajtotta fejét: ,,Hát... Hogy is mondjam? Hallottál Jézusról?" - kérdezte. ,,Isten fiáról?" ,,Nos, Őt várom ma" - mondta Pánov bácsi. Az utcaseprő meglepődve pillantott fel, aztán lassan beletörölte orrát kabátja ujjába. Pánov bácsi ekkor elmondta neki az egész történetet. ,,Ezért lesem állandóan az utcát" - fejezte be. ,,Várom, mikor érkezik meg." Az utcaseprő a tűzhely szélére helyezte kávéscsészéjét. ,,Hát akkor, sok szerencsét" - mondta, és már indult is az ajtó felé. ,,Egyébként... köszönöm a kávét" - fordult vissza, miközben arcán első ízben jelent meg mosoly. Odakint fogta a talicskáját, és tovább indulva folytatta munkáját. Pánov bácsi addig nézett utána műhelye ajtajából, amíg alakját elnyelte a messzeség.
A téli napsütés szokatlanul erős volt, fényessé varázsolta az utcát, s még egy kis meleget is adott, amely felolvasztotta a jeget az ablakokon és az utca kövein. Megjelentek az első járókelők. Néhány részeg az éjszakai mulatozás után támolyogva kereste az utat otthona felé, ünneplő ruhába öltözött családok indultak rokonaik meglátogatására. Sokan udvarias főhajtással köszöntek Pánov bácsinak, aki cipészműhelye ajtajában állt. ,,Boldog karácsonyt, Pánov bácsi!" - mondták neki. Az öreg nyájasan viszonozta a köszöntést, azonban senkit sem állított meg. Hisz mindannyiukat ismerte. Akire ő várt, az nem falubelije.
Éppen vissza akart térni szobácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalasszony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas. Karjaiban kisgyermeket tartott. Már-már elhaladt a cipészműhely előtt, amikor Pánov bácsi megszólította: ,,Jó napot, fiatalasszony! Gyertek be, melegedjetek fel egy kicsit nálam!" Az asszony ijedten rezzent össze a hangra, s indult is volna tovább, csakhogy a jóindulatú fény Pánov bácsi szemében bizalmat ébresztett benne az öreg iránt. ,,Köszönöm, nagyon kedves magától" - mondta a fiatalasszonyka, miközben belépett a cipészműhelybe. Pánov bácsi azonban csak vállat vont. ,,Semmiség" - felelte. ,,Úgy látom, alaposan átfáztatok. Messzire mentek?" ,,A szomszédos faluba" - válaszolt nyíltan a fiatalasszony. ,,Négy mérföldet kell még gyalogolnunk. Ott lakik a rokonom, akit meg szeretnék kérni, hogy fogadjon be bennünket. Ahol eddig laktam, nem maradhatok, mert nem tudom fizetni a lakbért. Ugyanis férjem elhagyott." Pánov bácsi közelebb lépett hozzá. ,,Van kenyerem, főzök levest, és megebédelünk, jó?" Ám a fiatalasszony büszkén megrázta a fejét. ,,Rendben van, de ennek a kicsinek azért adunk egy kis meleg tejet" - mondta az öreg, és azzal máris kivette a kisgyermeket édesanyja kezéből. ,,Ne aggódj, nekem is voltak gyermekeim!" - tette hozzá csillogó tekintettel. Melegített egy fazék tejet, majd megetette a kisdedet, aki egész idő alatt vidáman gőgicsélt, és jókedvűen rugdalózott az öregember ölében. ,,Nicsak!" - kiáltott fel Pánov bácsi. ,,Hát nincs neki cipője!" ,,Nem volt miből venni neki" - tört fel a keserűség a fiatalasszonyból. És Pánov bácsi agyát erősen ostromolni kezdte egy gondolat. Megpróbált nem figyelni rá, de a gondolat csak nem hagyta békén. Végül is felállt, s megint levette a polcról azt a dobozt, amelyben élete legszebb művét - a két kis gyermekcipőt - tartotta. Felpróbálta őket a kisded lábacskájára, és azok furcsa módon tökéletesen megfeleltek neki. ,,Hát akkor, használja őket egészséggel!" - mondta gyengéden. A fiatalasszony nem tudta elrejteni örömét. ,,Hogyan hálálhatnám meg jóságát?" - kérdezte örömtől reszkető hangon. Pánov bácsi azonban nem is figyelt rá. Megint az ablaknál állt, s az utcát nézte árgus szemmel. Remélem, gondolta, nem haladt el Jézus, miközben én a gyermeket etettem. ,,Történt valami?" - kérdezte a fiatalasszony. ,,Hallottál Jézusról, aki karácsonykor született?" - fordult vissza hozzá az öreg cipészmester. A fiatalasszony bólintott. ,,Őt várom" - mondta Pánov bácsi. ,,Megígérte, hogy ma meg fog látogatni." És elmesélte neki álmát, ha egyáltalán álom volt az, ami az éjjel történt vele. A fiatalasszony figyelmesen végighallgatta. Aztán, bár tekintetéből látszott, nem veszi komolyan az egészet, kedvesen megérintette az öreg kezét, és így szólt hozzá: ,,Remélem, az álom valóra fog válni! Megérdemli, hogy valóra váljon, már csak azért is, amiért ilyen jó volt hozzám és gyermekemhez." És ezzel ő is folytatta útját. Pánov bácsi becsukta utánuk az ajtót, nagy tál káposztalevest főzött magának ebédre, majd visszatért az ablakhoz.
Múltak az órák, az emberek jöttek-mentek az utcán. Pánov bácsi figyelmesen fürkészte az arcokat, ám Jézus nem volt közöttük. Lassan szorongás vett erőt rajta. Lehet, hogy Jézus már elhaladt erre, csak ő nem ismerte fel! Lehet, hogy éppen akkor haladt el az ablak előtt, amikor ő egy pillanatra elfordította tekintetét, vagy fölkelt megpiszkálni a tüzet! Nem volt türelme a fonott székében ülni, fölkelt, megint kiállt az ajtó elé. Különféle emberek jártak az utcán: gyermekek és öregek, koldusok és nagymamák, jókedvű és komor arcú emberek. Egyesekre Pánov bácsi rámosolygott, másoknak biccentett, a koldusoknak pénzt vagy kenyérszeletet adott. De Jézus csak nem érkezett meg. Amikor beesteledett, Pánov bácsi elveszítette minden reményét. Sűrű decemberi köd ereszkedett alá, a járókelők ritkulni kezdtek, és felismerhetetlen, homályos árnyakká váltak.
Az öreg cipészmester szomorúan gyújtotta meg lámpáját, rakott a tűzre, és készített magának vacsorát. Utána elővette könyvét, beletelepedett nagy fonott székébe, de szíve túlságosan bánatos volt, szeme túl fáradt ahhoz, hogy olvasni tudjon. ,,Csak álom volt az egész" - motyogta bánatosan. ,,Pedig nagyon akartam hinni benne. Nagyon szerettem volna, hogy meglátogasson engem!" Szemüvege mögött két nagy könnycsepp homályosította el tekintetét. Egyszerre, mintha megváltozott volna a szoba. Könnyein át Pánov bácsi menetelő emberáradatot vélt felfedezni kicsiny műhelyében. Ott voltak: az utcaseprő, a fiatalasszony a gyermekével és mind a többiek, akiket aznap látott, mindenki, akit aznap köszöntött. S ahogy elhaladtak mellette, ezt suttogták neki: ,,Hát nem láttál engem? Tényleg nem láttál engem, Pánov bácsi?" ,,Kik vagytok?" - kiáltott az öreg cipészmester. ,,Mondjátok meg, kik vagytok!" Egyszerre ugyanaz a hang töltötte be a szobát, amelyet előző éjszaka is hallott, de hogy merről jött, azt Pánov bácsi most sem tudta megfejteni. ,,Éhes voltam, és adtál ennem. Szomjas voltam, és adtál innom. Nem volt ruhám, és felruháztál. Amikor ma segítettél az embereken, nemcsak rajtuk segítettél, velem is jót tettél." És megint csend telepedett Pánov bácsi szobácskájára. Szemében a könnycseppek felszáradtak. Tiszta tekintettel szétnézett, ám senkit sem látott. ,,Lám, lám" - szólt akkor csendesen, hosszú, szürke bajszát pödörgetve. ,,Szóval mégis itt volt." Elgondolkodva csóválgatta a fejét, majd elmosolyodott, és kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szemében ismét felvillant a megszokott, vidám fény.

2018. december 18.

Cipős doboz 2018

Akárhogy is szerettem volna írogatni a blogomba, sehogy sem tudtam eddig összehozni. A fáradtság úrrá lesz rajtam estére,amikor letudnék nyugodtan ülni írogatni.Ebben a pillanatban is ugyan így érzek,de erőt vettem magamon és a hagyományaimhoz hívően idén is megosztom itt az elkészített cipős doboz adományunk képeit.
Az idén 13 éves fiúnak küldjük .Ügyes voltam,mert november 26-án már elkészült a doboz. Amíg a gyerekek délután aludtak,addig gyorsan megfestettem és díszítettem.Egyszerűre vettem a dolgot ,mert rövid szabadidőm volt akkor is .És az van mostanság napközben,ha éppen van,mert nagy ritkán fordul elő,hogy a két gyermek egyszerre alszik.Szerencsém volt és a doboz is elkészült.
A szépsége sem tökéletes,de szívem szeretete benne van és ez a lényeg.

Jó volt kicsit ilyennel foglalatoskodni.Feltöltött,még ha kapkodósan készült is.




2018. szeptember 15.

Gyuszika

Augusztus 25.-én  17 óra 14 perckor megérkezett új családtagunk a kis Gyuszikánk.💓
Néhány perce töltötte be a 3.hetet. Gyorsan rohan az idő.Főleg,hogy az éjszakák összemosódnak a nappalokkal mostanság.😊 3-4 óránként ébred a kis legény. Van,hogy hamar vissza alszik evés után,de a napokban vannak hosszan tartó fent léteink. Megkezdődött a hasfájós időszak.😑 Nem sír ,csak feszeng,nyűgösködik így nem megy az alvás.
Gyuszika nyugodt baba.Nappal ha fent van elnézelődik vagy alszik nagyokat. Inkább a hajnali ébredések nyűgösek. Reménykedek,hogy nem fokozódik a hasfájós órák száma.
Ingrid nagyon szereti a kisöccsét.Sokat babusgatná,ha engedném... Gyakran bevonom a babázásba Ingridet,hogy érezze fontos a segítsége.Nagyon lelkesen segédkezik. Ha sírdogál Gyuszika azonnal szalad megvigasztalni.
DEEE! Amióta Gyuszika megérkezett sok a hiszti roham,amire számítottunk is.Sajnos van ,hogy be is pisil,amikor kiborul,pedig már szobatiszta volt.😔 Tisztában voltunk ezekkel,hogy esetleg jelentkezhetnek majd.Így is lett. Reménykedünk,hogy hamar átállunk az új életre és vissza áll Ingrid is....

2 hete volt Gyuszikánk újszülött fotózása. Készült Ingriddel is közös kép róluk
Anyaként elfogultan bámulom a képeket és nem tudok betelni velük.💓💓💓💓
Teszek fel néhányat,mint ahogyan Ingridről is tettem fel születése után.













2018. július 1.

Áldott napok, nehéz napok

Már négy hónap telt el azóta,hogy írtam ide a blogba.!😑😌
Most már egyre nehezebb minden egyes nap a várandóságomból.
Még 2 hónap nagyjából és érkezik Ingridke kis öcsikéje.
 A baba szoba majdnem elkészült, még van néhány dolog,amit meg kell benne csinálni,de a bútorok össze vannak már szerelve,mindent megvettünk a baba kelengye listáról is,ami az érkezéséhez szükséges. A kis ruhák kimosva,kivasalva szépen elcsomagolva,hogy ne porosodjanak. Egyszóval 30 .hetesen készen állunk szinte mindennel,ami fontos.
Sajnos a váltakozó időjárás megnehezíti a napjaimat.Sokat kell pihennem ,mert vannak kellemetlen napok,amikor fáj,szúr,nyílal,keményedik a pocakom.
Ingridke mellett nem egyszerű,de besegítenek a szüleim és a Gyula is többet van velünk itthon.
Most izgulunk,hogy a kicsi öcsike még bírja ki odabent augusztus végéig.
Sokat fekszem  és extra magnéziummal enyhítem a frontok által okozott kellemetlen tüneteket.
Az áldott teher ebben az időszakban ilyen körülményekkel már nem olyan kellemes. Ha panaszkodni akarnék akkor azt írnám,hogy minden nap egy nagy kihívás mostanság számomra.😔
Éjjelente az alvás már csak részleges.Néhány óránként fent vagyok és virrasztok.
A baba szépen növöget oda bent.  A méretei nagyobbak a korához képest majdnem két héttel. Az is lehet,hogy előbb fogant,mint ahogyan számolták ,vagy akár más okai is lehet,ami miatt néhány vérvétel vizsgálatot fognak elvégezni.
Ingridke sokat simogatja,puszilja a pocakomat. Nagyon édes! Már várja a kisöccse érkezését,de mindig megjegyzi,hogy ,, Ott van Anya pocakjában  bent. Csak még nőnie kell ! "💓💕💗😊
Hát így telik most a  Mi ,Én  nyaram,nyarunk.

2018. március 31.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket

Most hajnalok-hajnalán gyorsan bekapcsoltam e ,,gyors" gépemet,hogy  sok szeretettel kívánjak

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET mindenkinek,aki erre téved.



Sokszor szeretném csinosítgatni a blogot,de valahogyan nem akar összejönni mostanság. :(
Húsvétkor mindig valamilyen kis húsvéti történetet,inkább mesét szoktam  megosztani,de most egészen más történetet fogok ide írni.
Ez a történet az Én, Mi történetünk.

Visszamegyek kicsit az időben,mert elmesélem hogy is történt akkor.

2017. December 30-án reggel 9 óra, fél 10 magasságban csengettek.
Ki lehet az ilyenkor? Futott át a kérdés mindkettőnk agyán gyorsan
Gyula azonnal kijelentette: ,,Én nem megyek!  Menjél ki Te !Nyiss Te ajtót!". mondta
 Megfordult a fejemben gyorsan egy -két gondolat  Ki vagy KiK lehetének esetleg,de nem talált.... :)
Amikor kinyitottam az ajtót nagy mosoly ült az arcomra.
-,,Jó Reggelt! Csak gondoltam ha erre fele járok adok be egy naptárat és BOLDOG ÚJ Évet KÍVÁNOK! mondta és azonnal tovább is ment.
A KÉMÉNYSEPRŐ VOLT!  :)
Olyan gyorsan elment ,hogy honorálni sem tudtam ezt  a kedves gesztust,  mert elmondom (  ismerősei voltak valamelyest Gyula szüleinek) Egy kedves, barátságos házaspár felénk a kéményseprők.
Hoppá! 
Házhoz jött a szerencse ,de jó.!!!☺☺☺
 Miféle szerencsét  hozhat a kéményseprő futott át a gondolatomban.?
Végül is ránk férhetne most gondoltam,mert
-Ingridke előtte való nap robbant le éppen a 2. születés napján ,amire egy zsúrt szerveztünk .Jó sok előkészületekkel,amit természetesen le kellet mondanunk,
- Én is kezdtem vacakul érezni magamat. Torokfájás és a nátha már kezdett szépen letarolni ,így szilveszter előtt 1 nappal.
- Karácsonykor összetörték a kocsimat,amikor hátulról belénk szaladtak a piros lámpánál.
Úgyhogy valahogy nem is bántam,hogy a kéményseprő aznap nálunk is csengetett kis szerencse előjeleként .
Tudtam sejtettem  ez nem volt véletlen. A  Mi életünkben ,amióta ide költöztünk az új házunkba szépen jönnek a meglepetések. Valahogyan vonzzuk a jó-jobb dolgokat úgy,hogy nem görcsölünk rajta.Rábízzuk a fentiekre, és a természetre ezeket.Mindig minden úgy lesz,ahogyan lenni kell. Nincsenek véletlenek!
És igen! Néhány napon belül tudtam-tudtuk meg,hogy ez a szerencse a Mi kis szerencsénk érkezik majd. Sejtette velem nagyjából december 31-én,hogy az a bizonyos női dolog nem érkezik.
De Én igen!.Szeretnék jönni hozzátok !.
Néhány nap múlva megerősítette,tudatta velünk határozottan. ❤❤❤ 

Úgyhogy most itt növekszik a pocakomba az a kis bizonyos szerencse baba,aki most néhány nap híján  majdnem 17- hetes már. ❤
A nemét még nem tudjuk,de hamarosan azt is megtudjuk .
 Az érkezése augusztus 21 -re van kiírva,mert programozott császármetszéssel fog születni.

Ez volna az Én húsvéti történetem idén. ❤☺

Köszönöm,hogy elolvastad és ,hogy benéztél a bazárba.

Kellemes Ünnepet!













2018. január 31.

Január vége már

Ahogy írtam a címben is.
Először is Boldog Új Esztendőt Kívánok az erre látogatónak!
Eltűnésem oka: A  számítógépem öreg és vacakol. Kb fél óra, mire megtudom nyitni az oldalamat,így  naponta halogattam a belépést ide .
Délután mindig találok elfoglaltságot,amíg Ingrid alszik. Este meg Én is elalszom mostanában.
Így hát most összeszedtem a türelmem és leültem a lassú gépem elé.(Valamikor talán sikerül lecserélni,de mindig vannak fontosabb dolgok........)
 A január hosszú volt.Mintha 2 hónap telt volna el az Ünnepek óta. Várjuk a jobb időt,hogy a kertben is  tudjunk  többet kapirgálni.
 Hétvégén kicsit kirándultunk,ami nagyon jól sikerült. Igaz csak itt nálunk a közeli hegységben,de szuper volt.
Ingridke szépen beszél már.
Nagyon csibész és hisztis,de már egész jól viseljük.Na jó,azért vannak olyan napok,amikor kicsit kimerít ,de hamar fel tud tölteni egy -egy édes mondatával pl: Anya szeretlek!! , Egy öleléssel is.
Pl  Anya mi a baj? Jól vagy? Nagyon aggódó .Nem tudom ezt honnan tanulja.de furcsa,hogy kettő éves és ahogy látjuk tudatosan kérdezi.
Ha meg akar nyugtatni Csak ezt mondja : Anya ! Nincsen semmi baj,minden rendben van.! Ezt tudom,hogy egy meséből tanulta,de tudja mikor kell használni.Nagyon empatikus. Ha van egy kis seb valakinek a testén ,vagy bárhol sajnálkozik. ,,Jaj szegény Sajnálom...!." és így tovább. Kiborul,ha bárki sír körülötte.Akár gyerek,vagy felnőtt is. Remélem azért nem lesz túl érzékeny lelkű! Bár ha jó magamra gondolok nem is csodálkozom,hogy Ő is ilyen .
A papagájokat kedveli nagyon. A szobájukba bejöhet ő is etetéskor és ennyi. Testileg nem érintkezhetnek,mert kiszámíthatatlanok. A Borsikát sűrűn fegyelmezi Ingrid.és ,ami meglepő hallgat is rá Borsi.Sokszor olyan hihetetlen,mert vannak szavak,amik nem annyira érthetőek,de úgy néz ki Borsi megérti és engedelmeskedik Ingridnek.
Múltkor Ingrid megjegyezte: ,,Anyarosak a Borsikák! :) Szejetem Őket ! :)

Így alakulnak mostanság napjaink.
 Hát röviden ennyi!.Csak gyors bejelentkezés volt.

2017. december 25.

Boldog Karácsonyt




Egy este, már az Advent időszakban jártunk , karácsonyi zenéket hallgattam a papagájok szobájában takarítás közben. Eszembe jutott egy mese játék,amit gyermek koromban nagyon sokat hallgattunk testvéreimmel magnó kazettán esténként lefekvéskor.Ha jól emlékszem karácsonyra kaptuk a kazettát a szüleinktől,de nem vagyok benne biztos.
A címe : Kék madár

Azért is jutott eszembe,mert arról is szól,hogy  karácsony éjszakáján megszólalnak az állatok emberi hangon persze nem csak  ez a lényege a történetnek .Karácsony tájékán azon szoktunk nevetgélni itthon,hogy bizonyára nálunk is megfognak szólalnak emberi nyelven az állatok a háznál.? :)  Bár minden nap emberi nyelven beszélnek,de ilyen idő tájt  afféle misztikum  ez itthon. Vajon most jól elmondják a véleményüket mindenről ? :)





Szeretem ezt a mesejátékot még most is. Szívet melengető téli esték emlékei jutnak róla eszembe.






Aki  nem hallotta , annak szeretettel ajánlom karácsony alkalmából.  

Kellemes hallgatózást 
KEDVES HOZZÁM BETEKINTŐ OLVASÓIM 

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET  KÍVÁNOK !








2017. december 17.

Advent 3. Vasárnapja

Advent 3. vasárnapja van .




Most jutottam el odáig,hogy letudtam ülni ide a gép elé  írogatni a blogomba.
Pörgősek a napok Ingridkével. Estére kifacsartnak érzem magamat, így hamar elalszom szinte minden nap. Persze most sem érzem magamat másképpen, csak éppen erőt vettem,hogy végre ide is tudjak írni.
Elég érdekesen alakult az első 2 advent vasárnapunk. Azt nem mondhatom el,hogy nyugalmasan meghitten. Helyette hiszti volt elég intenzíven. :)
Az első gyertya gyújtásnál Ingridke minden áron a koszorú közepén csücsülő porcelán kisfiút  akarta megszerezni.Fél óra kemény hiszti után feladtuk és oda adtuk Neki. Ez már nagyon rég óta őrzött kincsem.Valamikor karácsonyi ajándékként kaptam a bátyámtól.Szóval nem szívesen akartam oda adni neki. Általában földhöz szokta vágni az ismeretlen tárgyakat,hogy megnézze pattog e..... :) Ezt elszerettük volna kerülni .Végül is sikerült ,mert én fogtam a kezemben,Ő pedig simogatta. Most már azért megérti,hogy vigyázni kell,eltörik mit jelent,de nem akartam kockáztatni.
Tehát,hisztis balhés volt az első gyertya gyújtásunk .


2. vasárnap a gyertyagyújtás jól sikerült itthon.Ebéd után gyújtottuk meg.Tetszett Ingrinek. Aludt egyet délután, majd  elmentünk a székesfehérvári Adventi vásárba.Tavaly is ott voltunk,mert közel van és szép is ,így jó programnak indult. Az első negyed óra valóban jól telt.Tetszettek neki a kivilágított oszlopok stb. Majd néhány kerge nagyobb gyerekekhez akart csatlakozni,akik sikongatva futkostak fel,s le az téren.Ettől nagyon bepörgött és nem akart semerre menni.Negyed óra múlva sikerült elindulnunk tovább.Ekkor már sikított,ha indulásra szólítottuk fel.És a többi  helyszínen,ahol egy-egy szebb figura vagy kivilágított tárgy volt ugyan ez zajlott.De ha megindult szaladt,mint a nyúl Neki mindenkinek.  Ezt még úgy elviseltük ,mert edzettek vagyunk valamennyire,de a vásár végén észre vette,hogy a cumija nincsen meg. Elhagyta! Innentől kezdve üvöltött a vásárban és amíg haza nem értünk. Brrrr .Jó volt haza érni. :)




A mai naptól ódzkodtunk hogyan fog zajlani.Ma ünnepeltük Gyula születésnapját. Itt voltak a rokonok is.Hála Istennek jól telt el.
Örömmel ült mozdulatlanul nézte,hogy égnek a gyertyák .Majd szintén örömmel fújta el az Apukájával közösen a tortán és a koszorún is a gyertyákat.




NÁLUNK ÍGY ZAJLOTTAK  EDDIG ADVENT VASÁRNAPJAI.





Cipős doboz 2017

Ha jól emlékszem idén van 8 éve,hogy minden évben megajándékozunk rászoruló gyerekeket a Babtista Szeretetszolgálat által rendezett adomány gyűjtő akción.
Jó érzés tölti el ilyenkor a szívemet,hogy valakinek örömöt tudunk szerezni.
Az idei doboz 13-14 év körüli lánynak készült.
A doboz kicsit komolyra sikeredett,de talán fel tudja majd használni a jövőben is valamire.



A tartalma:
- tusfürdő,
 - golyós dezodor,
-fogkefe,
-fogkrém,
-hajgumik,
-kockás füzet
-vonalas füzet
-toll készlet
-töltő ceruza
-notesz
-0,5 kg szaloncukor

Mint mindig most is siettem,amíg Ingri aludt délután. 
Kedden dec. 19 -én  fogom leadni Gárdonyban.
Sok szeretettel készítettem ezt is,mint az elmúlt évek dobozait is.



2017. szeptember 19.

Zabos-banános muffin uzsonnára

Ingridke édes szájú. Uzsonnára többnyire kásákat szoktam neki adni gyümölcsökkel.De,hogy ne legyen olyan unalmas időnként ezt a muffint is szoktam Neki sütni (persze nem csak neki :)  )

Hozzávalók 10- 12 db-hoz:

1csésze zab liszt ( a csésze kb 2 dl)
1/2 csésze gluttén mentes zab
1 vanília rúd kikapart belseje
1 tk fahéj
1db tojás
1 evőkanál méz (Én Avage sziruppal csinálom mostanság)
kb 1/2 csésze tej (most zab tejjel készítettem)
2 db banán
2 csipet szódabikarbóna
2 ek olvasztott margarin vagy kókusz olaj
-gyümölcsök,magvak

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat összekeverem. ( zab,zabliszt, szódabikarbóna, fahéj )
A folyékonyakat szintén külön kikeverem.( vanilia,tojás,tej,, olvasztott margarin, banánt,amit pépesre törtem villával)
Bele teszem a muffin sütő formába a massza egy részét ,de csak keveset,mert a közben szórok bele gyümölcsöket( magvakat is lehet Pl dió,mogyoró,mandula) Én meggyet,alma kockákat szórtam bele. Majd Újra a masszát töltöttem bele.
Nem lett túl ínycsiklandó a kinézete,de finom és finommmmm  és Ingridke is nagyon szereti :)




Zöld turmix ősszel is

Itt van az ősz, ennek örömére gyorsan átsöpört egy nátha vírus lázzal  a családon. Ingridke kezdte,majd rajtam is kifogott,végül Gyulát sem kerülte el.Szerencsére gyorsan kilábaltunk belőle.Én 2 nap alatt helyre jöttem,Gyula is. Ingridkének kicsit tovább tartott ,de már nem kell orrot szívni Neki sem.
Ilyenkor előkerülnek a varázsszereim,ami segít felgyorsítani a gyógyulást.
-Cékla lé gyömbérrel,
-Grapefruit,narancs,citrom kombó facsarva
-Fokhagymás pirítós
-2000 mg C vitamin
-Napi 2 pohár narancs lé,ami kalciummal dúsított.

Ezek a mindig bevált csoda szereim :)
Most bővítettem a listámat egy turmixszal,ami rendkívül finom számomra.



A kertben van sóska. Azt leszüretelve ,mert sok volt gondoltam turmixolok belőle.

Így készítem:
2 marok sóska levél leszárazva,1 nagy alma és fél banán 2 dl víz.
Turmix gépben alaposan átturmixolva isteni finom.
Ezt nem csak sóskával szoktam,hanem spenóttal is.Annak az íze kicsit fanyar,de meg lehet inni.Abba 1 egész banánt szoktam tenni.
Ez egyben laktató is a banán miatt, így lehet uzsonna,tízórai vagy akár reggeli mellé is.

2017. augusztus 15.

Zelleres krumpli leves burgonya golyókkal


A mai napon a kedvenc ételemet készítettem ebédre.
Szilvás gombóc volt az ebéd. Ha az ebéd gombóc,akkor elmaradhatatlan hozzá ez a leves. Gyerekkorom óta így van ez mi nálunk. Anyu,ha gombócot csinált,akkor ez volt a leves azon a napon.

 A gombóchoz megfőtt krumpli leve az alap lé.Ehhez teszek félre főtt krumplit is, amit  fel kockáza főzök a gombócnak.

Tehát:
1 evőkanál lisztet kevés olajon megfuttatok,ehhez teszek 1 teáskanál pirospaprikát.
Fel ötöm a főtt krumpli levével .
Bele teszek néhány sárgarépát felkarikázva,
zöldséget felkarikázva,
zeller gumót kockázva.(Méretétől függ,hogy mennyit) Intenzív legyen az íze. plusz a zöldjét is hozzá adom.
Ételizésítőt,sót,borsot (csipet) , kevés (csipet) cukrot  is.

Főzöm,amíg puhák nem lesznek a zöldségek.
Ha megpuhultak ,hozzá adom a főtt krumplit és a gombóc tésztájából gyúrt golyókat. Néhány perc alatt puhára főnek a golyók,ekkor feljönnek a leves tetejére. Ezzel kész is a leves.
Jó étvágyat!


Sikerült :)

Hosszú-hosszú ideje próbálok belépni a blogomba, de sajnos valamilyen oknál fogva nem sikerült.
Most végre sikerrel jártam. :)
Örülök,mert szomorúan vettem tudomásul,hogy új blogot fogok nyitni,ha most sem sikerül.
Sok idő telt el az utolsó bejegyzésem óta. Sok minden történt azóta. Jó is rossz is vegyesen volt minden. Azért panaszkodni semmi féle képen nem szeretnék,mert nincsen rá okom.
Továbbra is Ingridke aktívkokik körülöttem,nem is akár milyen mértékben. Persze hiszti van,ha valami nem úgy alakul,ahogyan Ő szeretné. Ez egy ilyen időszak, elfogadjuk,de nem hagyjuk,hogy minden úgy legyen,ahogyan Ő szeretné. Csak félig :) :) Hónap végén 20 hónapos lesz már! Jól elvagyunk mondhatom azt is. Sokat beszél már. Állandóan vissza ismétel minket. Segít a házi munkában is. A bilit is és a Wc-t is használja már,de csak pihen rajtuk. :)
Sokat írhatnék róla,de inkább mindenről írok egy keveset.
A papagájok is jól vannak most már. Borsika húsvét után majdnem elpusztult. 3 hétig kórházban volt. A halál torkából hozta vissza őt a doktor. Valamiért gyenge az immun rendszere alapjáraton .Egy olyan baktérium okozott neki fertőzést,ami alapjában is benne van a szervezetükben.Ez a baktérium nagy fokú máj károsodást okozott a termelt toxinjával és hatalmas gyulladása volt. 2 hétig szondával etették annyira oda volt.  Arról nem írok,hogy Mi mennyire voltunk ki idegileg ebben az időszakban. A doktor semmit nem mert mondani ,hogy mi lesz.Aztán teltek a napok.Jártunk hozzá a kórházba látogatóba és egyre jobban lett. Vili is nagyon szomorú volt.sokat kereste hívogatta.A szívem sajgott a fájdalomtól.Mintha a gyermekem lett volna beteg azt éreztem.

Most jelenleg jól van Borsi.Figyeljük folyamatosan .

Néha sütögetek tortákat,de a fotók elmaradnak a kapkodás miatt.A főzőcske is vegyes.Hol túl bonyolítom ,hol a legegyszerűbbre veszem a dolgot.
Röviden ez volt, van velünk nagy általánosságban.








2017. április 19.

Tavaszi spàrga leves

Ha bàr kint szakad a hò és fùj a szél, azért itt a konyhàmban mégis a tavaszt pròbàlom életre kelteni.
A hùsvéti vendégségeskedés ihletett, vagyis adott ötletet, hogy a fagyasztóban lévô tavalyi spàrgàt végre elfogyasszuk. Férjem keresztanyja csinàlt hasonlò levest, bàr a receptet nem tudom, mert félig-meddig titkos volt, ìgy magam kreàltam hasonlò ìzvilàgot.



Hozzàvalòk:

Fél csokor spàrga
2db.  sàrgarépa
1db. petrezselyem gyökér
3db. retek (elhagyhatò)
1db. ùjhagyma
1db. citromkarika
Vegeta, sò, 2evôkanàl olaj
savanyù uborka leve ìzlés szerint
1/4 citrom leve
csipet nàd cukor

A hagymàt felkarikàztam, a zöldségeket lereszeltem és az olajjal kevés vizzel,sòval, vegetàval a citromkarikàval feltettem fôni. Amikor a zöldségek megpuhultak felöntöttem annyi vizzel, hogy a fazék 3/4-ig legyen. Beletettem  a spàrga sìpokat és a spàrga felkarikàzott többi szàràt. Kb 15-20 percig fôztem. Közben hozzà adtam az ecetes, kapros uborka levét (ez ìzlés szerint) a csipet cukrot, és a citrom levét. Ha megpuhult a spàrga a tűzhelyrôl levehetjük.
Friss, finom és gyorsan elkészül viszonylag.

Jò étvàgyat! ☺️👍

2017. április 16.

Boldog Hùsvéti Ünnepeket Kìvànok minden olvasònak!
Fogadjàtok sok szeretettel ezt a kis mesét!





    Egy húsvét reggelen, nyuszimama így szólt fiacskájához:
    – Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás készüljön belőle.   
    – Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja és elkapja a tojást. Közben nagyokat nevetett és kurjongatott, egyre jobban érezte magát. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis nem sikerült a dobás, jobban mondva az elkapás, a tojás az utcakövön kötött ki. Azt pedig mindenki tudja, hogy ilyenkor mi történik! Na mi? Bizony, a tojás eltörött. A belseje kifolyt, a tojáshéjak, mint valami kirakójáték széthullott darabjai, szanaszét hevertek a földön. A nyúlgyerek bánatosan lógatta a füleit, és azon töprengett, mihez kezdjen most.
    Eközben a baromfiudvar hátsó szegletében örömteli esemény történt. Tyúkanyó, aki már hosszú, hosszú ideje melengette tojásait, halk csipogást hallott az egyik belsejéből. Rögtön tudta, hogy ez mit jelent. Az egyik csemetéje hamarosan kibújik szűkké vált otthonából. Segített feltörni a tojáshéjat, és a sárga gombolyag kigurult a tojásból. Hamarosan követte a többi is, és immáron öt pelyhes kiscsibe téblábolt tyúkanyó körül.
    Már csak egy tojás maradt épen a fészekben.
    Ezt az egy tojást vette észre Nyuszika. Megörült a szerencsének, benyúlt a kerítés alatt, és boldogan vitte magával kincsét. Mire tyúkanyó visszafordult, már csak hűlt helye volt hatodik gyermeke bölcsőjének.
    – Kotkodács, kotkodács, hol a hatodik tojás? – kotyogott bánatosan, és izgatottan totyogott a fészek körül.
    Nyuszika közben odaért a Piros utcába, és hamarosan át is vehette a pirosra festett hímes tojást. Óvatosan vitte visszafelé. Vigyázott, hogy el ne törjön, nyuszimama vihesse a gyerekeknek.
    Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! A tojás csipogni, majd repedezni kezdett. Nyuszika megállt ijedtében, elhűlve meredt a különös hímes tojásra. Néhány perc múlva pedig már csak a piros tojáshéj eltörött darabjai emlékeztették arra, honnan is tart éppen hazafelé. A tenyerén egy sárga kiscsibe pihegett.
    – Mama! Mama! – sipogta a kicsi, mire a felbőszült tyúkanyó oroszlánként rontott a nyúlgyerekre. Alaposan helybenhagyta, és csak akkor volt hajlandó meghallgatni, hogy mi is történt valójában, mikor visszakapta elveszett gyermekét.
    Végül minden jól végződött. Tyúkanyó megbékélt, sőt adott egy ajándéktojást a pórul járt nyuszinak. Húsvéti nyusziéknál azóta is emlegetik, hogy is volt az, mikor a hímes tojás csipogni kezdett!

2017. április 14.

Tojàs diszìtéshez

Nagy péntek van.
Màr Én is sütögettem egy-két fajta süteményt. Bevallom nehezen megy, mert Ingridke a làbam alatt sertepertél és nézni szeretné mi zajlik fent a konyhapulton.
 A sonka is meg fôtt a holnap esti vacsoràhoz és az el mùlt napokban,  sikerült Ingridke alvàs ideje alatt viasz festegetnem néhàny kifújt tojàst is. Még sorakozik 5 db kifújt tojàs, azokat talàn holnap este sikerül majd megviaszolnom.
Gyűjtöttem tojàsfestéshez ötleteket és mintàkat is. Ha kedvet kapsz Te is Kedves olvasò és van egy kis idôd. Itt talàlhatsz esetleg  mintàt, vagy ötletet. 
Kellemes készülôdést kìvànok a Bazàrom làtogatòinak. 🐇🐤🐔