2013. december 31.

Boldog Új Évet






B ékés álmainkba ne csalódjunk soha



O ltalmazzon minket angyalok mosolya

L elkünkben béke és szeretet virítson

D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson

O stoba szólamra ne hajoljon szívünk

G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé

J övendőnk munkája ne váljon kereszté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod

V eled lehessek amikor csak akarod

E gymásra találjon most minden kereső

T ársával éljen minden egymást szerető

K özösen tegyük szebbé ezt a világot

Í zleljünk már most mennyei boldogságot

V áljon minden titkos, szép álmunk valóra

Á ldott legyen minden együtt töltött óra

N evetni tudjunk és őszintén örülni

O dvas idő fogát messze elkerülni

K eveset mondok végül, de szépet:


Kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet!





2013. december 24.

Boldog Karácsonyt!

Minden Kedves látogatómnak Kívánok Nagyon Boldog Karácsonyt!









Wass Albert: Karácsonyi mese



Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.
Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledölte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van.
Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat.
Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akinek még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.

A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva.

Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta,
vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal.
- Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
"Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.




2013. december 13.

Cipős doboz 2013

Az idén is készítettünk cipős doboz ajándékot a rászoruló gyerekeknek. 14 éves lány és fiúnak készítettük .
 Nagyon késő este csináltam néhány nappal ezelőtt ,így kapkodva,de sikerült elkészíteni.

A lánynak  készült dobozom eléggé rossz állapotban volt. Össze kellett ragasztanom,hogy legyen tartása.
Mérgelődtem is, hogy  csak ilyen rossz  dobozom van itthon, de valamennyire sikerült stabilizálnom . Viaszfestékkel  pingáltam ki a decoupagolt szalvétákat.



A fiúnak szánt doboz kicsit jobban sikerült,de azzal az a gondom,hogy kicsi a doboz mérete.
Na mindegy! 
Jól megtömjük ajándékokkal. :)



Néhány ötlet a karácsonyi hangulat fokozásához



Dekorációs ötletek




















2013. december 8.

Advent

Advent 2. vasárnapja van. A második gyertyát is meggyújtottuk a koszorún.  

A második gyertya jelentése a Remény
Ilyenkor a nagy rohanás közepette üljünk le néhány percre és gondoljuk végig álmainkat, céljainkat. Ha tiszta szívből kívánjuk és hiszünk benne, akkkor valóra is válhatnak.

REMÉNY

  Megtörténhet bármi, hogyha hagyod, 
Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot! 
Nem kell tőle félni, a változás közel,
Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el. 
Nincs előtted egy ajtó se zárva, 
Pillangóként röppenj ki a nagy világra! 
Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra! 
Az égen minden csillag néked ragyog, 
Megtörténhet bármi, hogyha hagyod


Kellemes készülődést  Kívánok Mindenkinek!

Képek a koszorúkról,amiket készítettem:








2013. november 23.

Közel már

Egyre közelebb érünk a naptárban  december hónaphoz, ami azt jelenti  hamarosan megindul a lázas készülődés karácsonyra.  Gyűjtögettem  ötleteket kicsiknek és nagyoknak. Néhányat megosztok veletek.
Én úgy gondolom ,hogy ötletekből sosem elég ! :)
















2013. november 20.

Minta gyöngyfűzéshez





Nyakunkon a tél,ezzel egyidejűleg a megfázások időszaka is.

Egy kis útmutatás, ha megfázásra kerülne a sor.
Tippek mit fogyasszunk és mi az ,amiből kevesebbet illetve ne  fogyasszunk ebben az időszakban.





2013. november 7.

Ötletek gyerekeknek


Mivel beköszöntött az őszi hűvös, esős idő, úgy gondoltam, olyan ötleteket osztok meg veletek,amivel a csemetéket is le lehet foglalni egy rövidke időre.  :)

1. Mókás kesztyű



2. Méhkaptáros üdvözlő lapocskák


3. Elefánt kéz



4. Kagyló figurák

  

 5. Cica gyurmából,marcipánból

  6. Festet kavicsok

 

7. Hajó parafa dugóból


8. Cd-ből  állatkák