2012. december 24.

Amigó Karácsonya I.történet


Ez a kedves mese régi kedvencem.Karácsony alkalmából  fogadjátok sok szeretettel 
Kellemes Olvasást kívánok hozzá és Boldog Karácsonyt :)

Írta és rajzolta: Csomor  Katalin






Itt van végre a December, Amigó kedvenc téli hónapja.
Nagy a karácsonyi készülõdés, Amigó is belelkesedett és elindult karácsonyfát szerezni...

 Maga választotta ki a fát, rákötözte a nagy szánkóra, és most várja a rénszarvasokat, hogy hazahúzzák.

Így hát elindult, maga után vonszolva a szánkót a karácsonyfával. Csak ment és ment, és egyre sötétebb és egyre hidegebb lett. Mikor megpillantott egy furcsa kis idegent, aki egy "Északi Sark" nevű útjelző táblába kapaszkodott, már tudta, hogy eltévedt. Úgy döntött, nem hősködik tovább. Elővette a mobiltelefonját, és hívott egy tehertaxit, amivel hamarosan hazaszállították a fát. A taxis pofátlanul sokat kért, de a lényeg, hogy végre otthon voltak.



Szegény kis Amigó teljesen átfagyott a karácsonyfa cipeléstõl. Most végre otthon van, és leült a kandallója elé, melengetni a talpait, és meleg tejet iszogatni. Közben gondolatban már a Karácsonyt tervezgeti.
- "A kis Cirmost mindenképpen meghívom, és talán a két kicsit is a szomszédból... elvégre Karácsony van..."




Amigó imádja a hasát. Most, az ünnepekre való tekintettel rengeteg süteményt készít magának (esetleg a vendégeknek, ha épp evés közben lepnék meg...) És persze az ünnepi vacsorát is meg kell még főzni.



Amigó mindent elõkészített a holnapi nagy napra, az ajándékokat csinosan becsomagolta, a sütiket megsütötte, mindenütt szép rend van, és már csak a karácsonyfa díszítése hiányzik. Szegényke nagyon elfáradt, alig várta, hogy ágyba kerüljön és álomba dorombolja magát...



 December 24. Végre itt van a Karácsony! Odakint nagy hideg van és sûrû havazás, de Amigó jól befûtött a kandallóba, így most kellemes meleg van a házikójában. Aztán becipelte a hatalmas fenyõfáját, és elõkészítette a díszeket. Egy kis beiglit is behozott, hogy jobban menjen a munka, a magnóba berakta a kedvenc karácsonyi kazettáját, és most vidáman és kényelmesen díszítgeti a karácsonyfáját. (Amigó az ilyesmivel nem szeret kapkodni...)


A karácsonyi vacsora természetesen a pulykasült! Amigó nagy gondossággal készíti el, és mindenféle finomsággal tetézi: tesz bele mazsolát, mogyorót, diót és mindenféle jó fûszereket. Igyekeznie kell, nemsokára jönnek a vacsora-vendégek: a Cirmos és a két kicsi.


 Itt van végre az ünnep estéje! Amigó épp mindennel elkészült, mikor megjöttek a vendégei is. A karácsonyfa pompázatosan szép lett, a kismacsekok le nem tudják venni róla a szemüket. Amigó szétosztja az ajándékait, elõször persze a csinos kis Cirmosnak. 


És akkor váratlanul megszólalt a csengõ...


...és egy kis meghökkenéssel látta, hogy újabb vendégek érkeztek, a környékbeli kandúr-barátai! Gyors fejszámolást végzett, hogy hány darabra kell vágnia a pulykasültet, aztán megadóan betessékelte a macskasereget.

 Becipelték a nagy asztalt és a padokat, a vendégek szép sorjában leültek, és izgatottan bámulták a pulykasültet. Magukban arra gondoltak, hogy ez a derék Amigó talán egy kicsit túl lassú. A sültnek remek illata volt.
És akkor újra megszólalt a csengõ...



 Az ajtó előtt a harmadik szomszédból ismert macskacsalád állt. És az öt kis macskakölyök már tolongott is befelé, lelkesen és izgatottan szimatolva az ajtón kiáramló illatokat.


Az anyamacska ellágyultan figyelte, milyen jó étvágya van a kicsiknek. A kandúrok már nem találták ilyen nagyszerűnek a dolgot, de azért igyekeztek jó képet vágni hozzá. Amigó kiment a konyhába és kent magának egy zsíros kenyeret...


Mindenki elfáradt már a sok játéktól, a cicák torkig jóllaktak, és lassan hazafelé indulnak. Amigónak ugyan nem sok maradt a vacsorából, de azért örült, hogy jól sikerült a vendéglátás. Búcsúzáskor még gyorsan összekeresgélt a kis vagyonkájából valami apró ajándékot mindenkinek, hogy senki ne menjen el üres kézzel a karácsonyest után.

Csendesen hulldogált a hó. Amigó kiállt kicsit a házacskája elé, hogy elgyönyörködjön a havas estében, amikor halk szárnycsattogás hallatszott. Fölbámult, és legnagyobb meglepetésére egy kövér, szárnyas macskát látott, aki egy feldíszített dobozt tartott a mancsai közt!
Amigó sohase hitte el eddig az angyalokról szóló meséket, és most majd leesett az álla. - Na, ne...- suttogta elképedten.
De a macska letette elé a dobozt, és egy szempillantás alatt már el is tûnt.
Amigó kibontotta a csomagot, és mindent alaposan megnézett és megszaglászott. A dobozban rengeteg ajándék volt, - finom sonkák, kolbászok és persze játékok is.
- Na azért, - mondta Amigó. - Ezt igazán megérdemeltem, ha már a kismacskák felfalták az egész ünnepi vacsorámat!
(szerencsére ezt a dohogást az angyalka már nem hallotta...)





VÉGE

Holnap egy újabb karácsonyi történetet olvashattok Amigóról, ha benéztek ide.



Megjegyzés küldése