Keresés ebben a blogban

2020. április 11.

Húsvéti Ünnep


A már megszokott módon most is írok az ünnep alkalmából.

Ez az ünnep most mindenkinek más!😑
Szeretteinktől távol .Hol kis családdal, nagy családdal, hol magányban töltjük ,töltik .
Reménykedünk, hogy mihamarabb elmúlik ez a harc a vírussal és győztesen kerülünk ki minél többen belőle!!!!❤️
Annyi, de annyi mindent írnék ezzel kapcsolatban, de inkább nem.......

Inkább gondolatban àt evezek a ,,Húsvéti -szigetekre’’ 🙂 és ott e  húsvéti témában el is reppenhetünk a  mesék birodalmába.😍
Jöjjön a  mese ,mely mindig jól jöhet lelkünknek, hogy kikapcsoljon a minden napokból ránk zúduló információ sokaságából.

Egy mese ,amit sokan ismertek ,de ebben a  video formában talán még nem láttátok.Majd egy második  mese, ami írott változatban lesz.


1. Video     https://vimeo.com/315229647




2.
Bús Ilona: Húsvéti tojás

Valamikor nagyon régen egymás tőszomszédságában lakott egy nagyon szegény és egy nagyon gazdag asszony. Húsvét előtt a nagyon gazdag konyhájában sült a rétes, kelt a fánk. A sok jó illat csak úgy áradt a szegény udvarába; ott játszottak a a gyerekei. Egyszerre csak a legidősebb, a hatéves Rozika így szólt: 
– Édesanyám! Minálunk miért nem sül valami a kemencében?
– Nincsen tojásom, amivel kalácsot vagy fánkot süthetnék.
– Kérek én a szomszédban, van ott annyi kacsa, liba, tyúk, hogy ellepik az udvart, tojnak azok eleget. – mondta a kislány. 
– Vigyázz, még rád uszítják a kutyát és megharap…! – intette az anyja, de Rozika nem ijedt meg a harapós kutyától és kiskosarával átment a szomszédba. Alig lépett az udvarba, már messziről rákiáltottt a gazdag asszony: 
– Mit akarsz itt? 
Rozika illedelmesen köszönt és így szólt: – Csak pár tojást szeretnék kérni, hogy édesanyám kalácsot süthessen az ünnepre. 
– To-já-ááá-st!? –húzta a szót a gazdag – drága kukoricán, árpán neveltem a tyúkjaimat, nem osztogatom én a tojást senkinek se, magamnak kell mind! Menj a rétre, kérj a madaraktól, azok talán adnak…! – szólt és becsapta a gyerek orra előtt az ajtót. 
Rozika egy percig szótlanul állt, majd hirtelen felvidulva a rétre futott. Virágillat, madárcsicsergés fogadta a kislányt. A nap melegen simogatta arcocskáját, színes pillangók röppentek elé, a tavaszi szellő, a futó felhő, valamennyien mintha csak kérdezték volna. „ Mit kívánsz, Rozika?” A kislány megérezte a szíves fogadtatást és lelkendezve mondta. 
– Kedves madárkák, ünnepre készülődünk, sok testvérem van, de egy csepp kalácsot sem tud sütni édesanyám, mert egyetlen tojásunk sincsen. Kértem a gazdag szomszédasszonytól, de az nem adott, hozzátok jöttem hát. Kérlek szépen benneteket, adjatok nekünk pár tojást! – Kosárkáját egy bokor alá tette. – Holnap érte jövök, jó? – kérdezte kedvesen és hazaszaladt. 
A madarak összedugták a fejüket. – Csip-csip-csip-csirip-csipogta egy pacsirta – hallottátok, mit kért a kislány? 
– Csip-csip-csip, hallottuk és adunk, adunk…Egyszerre nagy sürgés-forgás keletkezett a réten, a madárkák szárnya libbent-lobbant, a kosárkára telepedtek és potty!…egy-egy tojást ejtettek bele. A nap kacagott örömében, amikor ezt látta, és fényes sugarával megfestett egy kis tojást. Most már volt a kosárban egy aranytojás is. Ekkor ért oda nyuszika. 
– Mak-mak-mak, mi van itt? 
– Nézz csak a kosárba, te kis csacska –figyelmeztette egy kék harangvirág. A nyuszi elámult:
– Ó, de sok szép tojás! Fessük színesre őket! Gyertek! – szólt a virágoknak, és már jött is a sárga kankalin, a lila kökörcsin meg a tűzpiros pipacs. Alkonyatkor a kis kosár sok-sok színes tojással volt tele. Meglátta ezt a hold. 
– No, most hadd fessek egyet én is ezüstre! –és fényét egy kis tojásra festette. 
Rozika reggel kiszaladt a rétre. Ó, milyen boldogan nevetett, amikor a sok színes tojást meglátta a kosárban és mellette őrzőként egy tapsifüles nyuszikát! Csodálkozva nézett rá: 
– Talán te festetted? 
– Mak-mak-mak, igen, de a tojásokat ők adták – és a röpködő madarakra mutatott. 
– Tudom, tudom! –nevetett Rozika és köszönetet mondott a madaraknak, a rét virágainak és a napnak. Hazaszaladt a sok színes tojással, de mivel akadt köztük néhány fehér is, édesanyja kalácsot sütött belőlük. Nagy lett a kalács, és a sok gyerek úgy jóllakott vele, mint a duda…
Azóta minden esztendőben tavasszal nagy sürgés-forgás van a réten: a sok nyuszi festi a tojásokat. Úgy, ahogy elmondtam ebben a mesében.


Remélem tetszett .?!?

Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepet Kívánok és Jó egészséget Kedves látogató!!🐇🌷

Nincsenek megjegyzések: